Csak egy ...

hulla vagyok. kifacsartak. és nem megyek sajna bulira ezen okoknál fogva.... zuhany alvás 

ennyit a panaszáradatomról. Be vagyok iratkozva, bár még órarendem nincs. Elkezdődik a naaagy egyetemista élet. Mondjuk bulival:P Mert SZÍN PARTY lesz:) 

 Tegnap előtt délután volt itt Kedves Ismerős. Nagyon régen nem láttam, és jó volt már megölelgetni. Kidumáltuk magunkat, bár éreztem, hogy tudna még miről beszélni ahogy én is. Sms-eztünk gólyatábor alatt, és írtam neki hogy hozzon valahonnan ahol éppen volt ajándékot. Nem gondoltam komolyan, erre ez a mafla meg beállított egy Hupikék Törpikés bögrével. Nagyon nagyon jól esett, és baromira hiányzik. Kijelentette, hogy hozzá nem mehetek fel úgy, hogy csak megyek és jövök, nekem ott kell maradnom. Mikor ezt anyának mondtam azt mondta ne álmodozzak, hogy ez hamar megvalósul, mert apum biztos nem engedi meg. Nem gond mert mire észbekap addigra szerintem én fenn leszek...

Hello mindenkinek!!

Tudom hogy volt két olaszos posztom de azokat a biztonság kedvéért leszedtem. Maradjunk annyiban hogy inkább nem szeretnék nyilatkozni, mi is történt odakinn.

Azt viszont örömmel írom hogy felvettek az egyetemre!!! Sőt a gólyatáboron is túl vagyunk, ami borzasztóan jóra sikeredett. Vissza kell szoknom a rendszeres írásra, hogy minden a régi maradhasson, és csak azt vegyétek észre hogy én vagyok jobban. Mindenkinek kellemes nyármaradékot!

Üdv: Wall-e 

Hello mindenki!!

Holnap dél környékén indulok. Fura érzés kerülget, jó értelemben. Szét robban a fejem. Blogolást nem ígérek, de majd igyekszem. 

Puszi mindenkinek!

Wall-e

Nem tudom mit írhatnék. Két dolgon jár igazából az agyam: Olaszországon, és a felettünk lakón. Nem tudom olyan reménytelennek tűnik az egész. Van az orrom előtt egy lehetőség, csak bele kéne hullanom az illető karjaiba, de nem teszem mert nem vonz, nem vonzódom hozzá. Viszont a felettünk lakó (G.), nah ő vonz, őt szívesen megismerném, szívesen omlanék szerelmetesen a karjaiba... Meglátjuk mi lesz. Igazából a "jön még kutyára kamion" elven működöm, szóval tuti hogy találkozunk még mi, mert ő ugyan oda jár dolgozni, ahova én suliba fogok menni. szóval egyel több lehetőség, hogy találkozzak vele...

szombaton indulok elméletileg. az egy másik sztori... most más van az agyamban. 

Előjött az affekta, missp*csa énem? Mi a szösz hozta ki ezt belőlem? Mert ha belegondolok ma este teljesen ilyen voltam. Mi van velem hahóóóó? Nem értem per pill, de majd kiderül.

Meg vagyok zavarodva így éjjel. Legszívesebben kilépnék a lakásból ebbe a kisvárosi hétköznapi éjszakába és csak táncolnék és táncolnék. Lehet hogy csak pillanatnyi lenne a boldogságom és a felhőtlenségem de az is jó lenne. az a legnagyobb gondom, hogy kinn nem tudok elmenni bulizni. Pedig ott nem ismer senki, azt csinálhatnék amit akarok azzal akivel akarok... Hmm jó olasz pasik... 

Témaváltás: igazából rájöttem, hogy én az iwiw-es sráctól az ég egy adta világon nem akarok semmit. Lehet hogy hülye vagyok és nem kéne elfuserálni egy lehetőséget, de azért tegyük hozzá hogy nem mindig csak a belső értékek dominálnak. lehet hogy nem vagyok egy szépség, de szeretnék magam mellé egy jóó pasit na. Egy női magazinnak volt egy kis melléklete, amiben leírták hogy melyik csillagjegy szülötte miként szerelmes. Nekem oda volt írva hogy igenis kell az, hogy jóképű pasi álljon mellettem.

Csessze meg a macs, azért jól esik ha megnéznek. Azért kinn szeretnék kihívó lenni:P Csak egy kicsit... azt hiszem a zártabb rucijaim itthon hagyom...

nah jó éjt... aludni kéne. melegem van szal sok esélyt nem látok..

a mutatvány... nem megyek most... le vagyok hangolva bánatom csokiba meg fagyiba fojtom...

"Szépnek lenni olyan mint egy central parkra néző lakás. a legkevésbé sem fair és általában azoknak jut akik a legkevésbé érdemlik meg." (Sex and the City- C.B.)

milyen igaz.... 

szóval már csak bőröndöt kell beszereznem... meg utazós bogyót. szerdáig kell biztosat mondanom unokatesómnak. igazából alig várom

probléma van de kedvem írni nincs. Help nekem körüzeneteket írtam nekem fontos embereknek, várom a visszaigazolásokat... meglátjuk... 

 ...belezavarodtam a számolásba. Igazából az a lényeg, hogy egy hét múlva megyek, vagy már előbb. A következő hét eléggé sűrű lesz. Kezdődik ott, hogy bőröndöt kell vennem, aztán valami csini papucsot, kell csinálnom egy "Mi kell az útra?" listát. Ez mindig beválik. Jövő héten jön meg unokatesóm ajándéka. Alig várom. Jah és ha minden nagyon jól megy, akkor mielőtt hozzá megyek, eljutok Milánóba. Alig várom. annyira szép lehet az a város. Szóval szervezkedés, pörgés, shoppingolás lesz a hét eleji programom. 

Blogolást nagyon kintről nem ígérhetek, mert tudtommal még mindig nincs net a lakásban. De mindenképpen próbálok nethez jutni. Viszem ki a lapitopit, és írom a memoárokat. Az vagy részletekben, vagy mint tavaly egyben kerül fel ide.

Mára pihi. Jóéjt.

(néha valami komment féle jólesne...)

hűűűű azz de kevés....

Krakkó:

Kb fél 2 körül indulhattunk el. Gyönyörű volt az út és egész gyorsan telt el. Szebbnél szebb várakat láttunk. A hegyektől én csak ámuldoztam. Ahogy haladtunk Lengyelország felé, úgy borult be az ég. Mikor már Krakkó közelében jártunk, kezdtem bepánikolni, hogy szét fog verni ott az eső és nesze neked városnézés. Hál istennek láttam oszladozni a felhőket így megnyugodtam. Megkerestük a szállodát, elfoglaltuk a helyünket, és indulás várost nézni. Egy szóval le tudnám írni: meseszép. Hiába hogy be volt borulva, és csepegett az eső. Érdekes az egész város. A belvárosba nem engednek autót, és az egyedüli dolog ami elüthet az a konflis. Templom templom hátán, csak mindegyik zárva volt, vagy mise volt, ahol nem akartunk bennragadni. A vár és környéke szintén gyönyörű. Fáradtan értünk hotelt. Zuhany, hülyéskedés, netezés, alvás. Másnap elmentünk a főőőőfőő célhoz, összeszedtük ami kell és indulás. Hazafelé a Tátrán keresztül jöttünk. Még egy út ami hihetetlenül szép. Igaz felüdülés volt magyar feliratú táblát olvasni itthon. Hullafáradt voltam mire hazaértem ezért csak most a bejegyzés.

Ja randira lettem hívva.... Nem tudom mit csináljak egyáltalán nem ismerem a srácot... Mellesleg nemsokára utazok szóval... vvvváááááá 

EZ A 200. BLOGBEJEGYZÉSEM. BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA:P

 egyre inkább közeledik az indulás. De addig vár rám még egy krakkói út is. Nem egész másfél óra múlva indulás. Kíváncsi vagyok. Cuccom összepakolva, én indulásra készen. 

 ÁÁhh felhúztam magam ezen a vackon. nem a gépen hanem a telefonon. mindegy holnap beviszem és megérdeklem hogy mit tudok vele kezdeni a lehető leggyorsabban. erre tetőzött anya, aki elkezdett sipárogni a villanyszámla miatt... mert ment a tv, a kislámpa (energiatak-os égős) és a laptop. És kijelentette, hogy holnaptóóóól munka van... Ha minden nagyon jól megy holnap nem leszek már itthon... nem értem igazából. a harmonika ajtó elhúzva, tévé nem hangos, a gép meg végképp nem az. Ha olyan mélyen alszik sem kéne h sipárogjon... mindegy... holnap korábban kelek, hogy szokjam a koránkelést,

jóéjt

Szóval telnek a napok piszkosul. Holnap és holnap után Lengyelország. Ott az utazás miatt biztosan gyorsabban telik majd az idő. Kicsit kutakodtam Krakkó után a neten. Gyönyörű város és csak 6 óra kb az út ami hegyeken keresztül vezet. Alig várom, hogy fényképezhessek. nyáááányáááá tűkönülök... 

Kicsit fura, hogy ennyi van már csak hátra.  Tudom hogy unalmas lehet ezt tőlem hallgatni, de per pill a kiutazásom foglalkoztat a leginkább. 

Egyik ismerősömnek írtam este egy mélbe, hogy használja a titkot. Pontosabban nem így konkrétan, hanem csak egy módszert. Aztán elgondolkodtam, hogy ezt milyen rég óta nem alkalmaztam. Meg is látszik a blogon, az kedvemen, és a magánéletemen is. Egyben azért bízom: az utazások fel fognak tölteni. Mert ha egy 20 perces vonatút jót tesz akkor ez is jót fog. igazából több írni és mondani valóm nincs megyek aludni... jóéjt (Buonanotte)

 ... és indulás. Az út már szervezés alatt, a kivel, mikor, hogyan kérdéseket próbáljuk elintézni, megválaszolgatni. Amúgy azt vettem észre, hogy baromira telik az idő. Óra óra után, nap nap után és egyszer csak ott vagyok, hogy megint eltelt egy hét, meg megint, és egy vasárnap reggel úgy fogok felkelni, hogy akkor ma indulás van, és hosszabb időre mint eddig.

Kedves Ismerős felcuccolt félig meddig az naagy hatalmas fővárosunkba. Még fészcseten is fura volt vele úgy beszélgetni, hogy tudom azt, hogy ő ott fenn van. Furcsa eléggé... De mindent meg lehet szokni, ezt is megfogom. 

Elméletileg jövő hét elején Lengyelország... Kíváncsian várom...

Nem tudom mi lesz Lengyelországgal. Sógorom Nissanja beadta az unalmast, autóváltásra kényszerültek. Bár ehhez nincs sok köze, mert teherautóval mentünk volna. Minden esetre várom a hívását. De már úgy vagyok vele, hogy mindegy hova meg mikor, csak mehessek:)

Anyával megbeszéltük, hogy mit kap unokatesóm Olaszországban. Szerintem szép lesz és hasznos. Alig várom már hogy mehessek. Szegény anya ez hallja tőlem. Biztosan rossz érzés lehet neki, hogy én nem nagyon szeretnék már itthon lenni. Remélem megért...

... van még hátra. Erre ma eszméltem rá. Baromira telik az idő, és én ebbe a kevésbe akarok sok mindent belesűríteni. Nem baj mindent meg lehet oldani. nem vagyok olyan hű de jól de nem a hangulatomra értem hanem a pocimra... Elmúlik. Minden jobb lesz! 

 Tudod, én a világ összes pénzéért sem cserélném el az egyéniségemet, még akkor sem, ha nincs bennem semmi de semmi különös. Miért? Mert én legalább önmagam vagyok, és ez több annál, mint amit néhányan elmondhatnak magukról!

Tegnap délután feldobta Sógorom a kérdést, hogy bemelegítésnek nincs-e kedvem vele elmenni Lengyelországba. Felőlem.... Mehetünk. A következő célpont Svédország lesz. 

Tegnap találkoztam barátnőmmel E-vel, és nagyon jót beszélgettünk. Két órán keresztül sétáltunk a városba. Annyira ültünk le, hogy megegyük a fagyinkat. Megbeszéltük, hogy elmegyünk egyet bulizni. Irtózatosan várom... Én és egy disco... hmmm várom... komolyan... jááájjj:) Viszont arra is rájöttem, hogy több ilyen sétálós cuccot kell csinálni... és megkapja a blogcímem.

meg van a telefonom:)