hűűűű azz de kevés....
Krakkó:
Kb fél 2 körül indulhattunk el. Gyönyörű volt az út és egész gyorsan telt el. Szebbnél szebb várakat láttunk. A hegyektől én csak ámuldoztam. Ahogy haladtunk Lengyelország felé, úgy borult be az ég. Mikor már Krakkó közelében jártunk, kezdtem bepánikolni, hogy szét fog verni ott az eső és nesze neked városnézés. Hál istennek láttam oszladozni a felhőket így megnyugodtam. Megkerestük a szállodát, elfoglaltuk a helyünket, és indulás várost nézni. Egy szóval le tudnám írni: meseszép. Hiába hogy be volt borulva, és csepegett az eső. Érdekes az egész város. A belvárosba nem engednek autót, és az egyedüli dolog ami elüthet az a konflis. Templom templom hátán, csak mindegyik zárva volt, vagy mise volt, ahol nem akartunk bennragadni. A vár és környéke szintén gyönyörű. Fáradtan értünk hotelt. Zuhany, hülyéskedés, netezés, alvás. Másnap elmentünk a főőőőfőő célhoz, összeszedtük ami kell és indulás. Hazafelé a Tátrán keresztül jöttünk. Még egy út ami hihetetlenül szép. Igaz felüdülés volt magyar feliratú táblát olvasni itthon. Hullafáradt voltam mire hazaértem ezért csak most a bejegyzés.
Ja randira lettem hívva.... Nem tudom mit csináljak egyáltalán nem ismerem a srácot... Mellesleg nemsokára utazok szóval... vvvváááááá
