Annyi minden történt mostanában, de igazából én csak a számomra leglényegesebbet osztom meg veletek Drága Olvasóim! Voltam a régi sulimban nosztalgiázni egy kicsit. Akik számomra ott fontosak voltak nagyon örültek és jó érzés volt őket látni. Innen köszönök nekik mindent,mert teljesen feltöltöttek.
Hiszem hogy van sors, és hogy mindenki azt kapja, amit megérdemel. A boldogság nem zuhan csak úgy a karjainkba mondjuk egy rosszul működő kapcsolat után...Sokat kell még addig "tanulni", sírni, és következtetéseket levonni, míg igazán kiérdemeljük ezt a csodát.Hogy aztán megtudjuk becsülni mindazt, ami valójában az összes embernek kijár.
Utólagos engedelemmel loptam egy gondolatot egy számomra kedves lányzótól. Sok kérdést vetett fel bennem. Meddig kell még várnom? (3 év után azért türelmetlen az ember)Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Mit kell még megtanulnom? ennél több követleztetést hova vonjak le?
Tippeket szívesen várom!
