Kimondhatatlanul nem volt kedvem tanulni tegnap délután. Egyik ismerősöm is ezzel a problémával küzdött, csak ő egy hétfői egyetemi vizsgára készült. Mikor kinyavalyogtam magam, hogy mennyire nincs kedvem tanulni, ő megkérdezte hirtelen, hogy mire vágyom. A válaszom a következő volt: egy masszázsra, egy pohár borra, romantikára, és egy olyan személyre persze, akivel lehet romantikázni. Utána jött a gyors kiegészítés: egy tábla fincsi csokira. Én ezzel a válasszal meg is elégedtem, gondoltam a többi maradjon az én titkom... De jött a következő kérdés, mintha csak érezte volna, hogy maradt a levegőben (vagy a netkábelben:P) valami. És méééég???? Próbáltam azzal elintézni a a dolgot, hogy én azt inkább nem részletezem. Aztán elkezdtem írni: szeretet, szeretetteljes ölelés, csók...
Egy gyors zuhany után aztán én is befeküdtem tanulni. Egy darabig nem is volt gond. De hiába hogy nem ment a tv, nem volt akkor még gépem, egyszerűen nem bírtam koncentrálni a tanulásra, csak azon a kérdésen agyaltam. Nem vágyom sokra, csak annyira, hogy ne arra kelljen kelnem hogy anyáék beszélgetnek a konyhában, hanem egy ölelésre, vagy egy puszira. Vagy, hogy kapjak egy sms-t: Suli után megvárhatlak? Szóval nem sok de jólesne.... Egy szó mint száz, hiányzik, hogy szeressenek...
