Hirtelen elfogott a sírás, alig bírtam tartani magam. De ahogy olvastam, tudtam hogy nyomban fel kell hívnom és tisztázni a dolgokat mert én akkor igazán megbántottnak éreztem magam. Felhívtam és tisztáztuk, de nem teljesen. Lehet hogy személyesen kellene, nem tudom. Nem tudtam hova tenni azt az egy mondatot. Ennyit ért x év barátság? Pedig én mindent megteszek, vagy próbálok, hogy megmaradjon. Legalább ő. Szarul érzem magam, de remélem miután kidumáltuk magunkat minden oké lesz.
Ha olvasod ezt a bejegyzést, akkor itt is mondom, hogy ez alatt az idő alatt, mint barátot nagyon megszerettelek, és azt hiszem nem okoztam csalódást. Ha igen akkor azt beszéljük meg...
