Olyan mostanában a hangulatom mint a tenger, amibe kb. egy éve nagy boldogan pancsiztam. Nem tudom hova tenni magam. Az önbizalmam van, amikor az egekig dobják, aztán a másik pillanatban a pokolban vagyok. Miért??? Kérdezem magam is, de nem kapok választ senkitől. Nincs aki visszajelezzen. Drága jó ősömmel nincs nap, hogy ne vesszünk össze. Mehetnékem van, de sajnos nem tehetem meg.
Lassan nincs olyan hónap, hogy ne lennék beteg. Itt a hosszú hétvége, meg a tavaty de én mást nem csinálok csak az orromat fújom. Ez van. Tömöm magamba a csokit és fújom a nózim...
