Első napom Olaszországban (08.02):
Reggel a felkelés könnyebben ment, mint gondoltam volna. Reggeli kávé közben kiderült, hogy aznap hova is megyünk. Hegyekbe. Tavalyi tapasztalat alapján beszereztem magamnak utazásos homeos bogyót, hogy nehogy szegény Claudio nyakába zúdítsam a reggelim. A Dolomitokhoz mentünk. Nagyon szép hely, ami kárpótolja az embert az esetleges rosszul létért. Odafenn (kb.: 1810 m magason) nagyon friss és tiszta a levegő. El tudtam volna lenni ott egy jó kis könyv társaságában. Visszafele úton megálltunk fagyizni. Kifejezetten finom volt, és jól is esett. A következő megálló egy tó melletti játszótér volt, ahol már tavaly is voltunk. Jól éreztem magam ott is, mert hatalmas hegyek ölelésében van elrejtve egy tó, vagy tórendszer. Van egy fémvázas híd is. Hídon visszafelé, először nagybátyámat, aztán engem is megcsípett egy darázs.
(08.03.)Kezem kijelenthetem, hogy jól van. Mariann vett rá krémet, ami erősebb a Fenistilnél. Kifejezetten jól hatott, mert mire úti célt értünk, addigra lejjebb is ment a duzzanat, és fogni is tudtam rendesen. Tegnap hegyek, ma tengerpart. Iszonyat jó volt csobogni a tengerben. Hullámokon taxiztam kifele a partra. Nagyon jó nap volt, csak estére már a gyerkőcök nagyon hamar behisztiztek
(08.07.)Ma mindenki itthon volt Claudiot kivéve. Délelőtt meglátogattuk Pistut, Mariann öccsét. Egyedül lakik egy hodályba. Lent kandalló, konyha plazmatévé, minden. Fenn 3 háló, fürdő. Áááhh hihetetlen. Nagyon szép. Délután pihiztünk, meg játszottunk. Nagyon jó volt. Ma este mentek el Tiborék. Kicsit örülök is meg nem is, mert jó volt, hogy voltak, de jó már a csend, meg csak a két manó. Nyugi van csend van és csak két gyerek.
(08.11.)Talgliamentonál voltunk ma. A környék nagyon szép. A víz viszonylag tiszta és jó hideg. Jól éreztem magam.
(08.12.)Ma itthon voltunk, nem mentünk sehova. Reggeli ébredéskor dupla ajándékot kaptam. Az első dolog, amit megláttam az egy kisgyík volt ma reggel. Hogy kerülhetett be azt nem tudom elképzelni. A második meglepit nem tárgyalom: nőből vagyok. A gyíkot Mariann összeszedte és kitessékelte. A nap folytatódott tovább a megszokott kerékvágásban. Délután valamikor jöttem be a szobába, már nem is tudom miért, akkor megint csak egy kisgyíkot láttam az ablak alatt. Őt én próbáltam összeszedni. Bele került a dobozba, csak szegényem nem bírta a megrázkódtatásokat, és feldobta a pacskert. R.I.P gyíkocska. Remélem ez volt az utolsó, hogy gyíkkal ébredek. Este vacsi után étmentem a szomszédba, mert ki voltak engedve a kiskutyák. Nagyon helyesek voltak, össze is ugráltak. A gyerekekkel nagyon jót hancúroztunk, jól esett, kifáradtam. Holnap egész nap egyedül a manókkal. Kitartást nekem!! J
(08.13-14.)Péntek és szombat egész nap egyedül voltam a gyerekekkel. Szerintem egész ügyes voltam. Két napja esik szinte megállás nélkül az eső, sőt szerdáig esőt mondanak. Ami annyit jelent, hogy egész hétvégén sehova nem tudunk menni, de még biciklizni sem. L Holnap nem kelek korán!! JJJ
(08.15.)Nagy alvásomból annyi lett, hogy nem 7-kor, hanem fél 9-kor keltem. Jól is esett kicsit tovább aludni. . Ferragosto van, ami egy nemzeti ünnep. Ünneplik, hogy a munkaadójuk szabadságot adott nekik. Furcsa, mert ugye otthon a nemzeti ünnep az valamilyen történelmi eseményhez kapcsolódik. A nap pihenéssel telt. Jó voltJJJ
*Jelmagyarázat: a zárójelben lévő számok a dátum.
(08.16.) Hát net közelbe ma se jutottam, majd csak szerdán. Ma délelőtt itthon voltunk egy darabig, csináltunk szendvicseket, hogy ha elmegyünk valahova, akkor legyen mit enni. Nem nagyon tudtuk, hogy hova is menjünk. Nekem a hegyekből olyan szinten már elegem volt, hogy bogyó ellenére is rosszul voltam. Tengerparthoz most hideg volt. Nagy dilemma után kilyukadtunk egy mondhatni közeli kisvárosba. Nyugodt volt és csendes, de mégis látszott, hogy van élet. Mondjuk mindenki szabadságon volt, szóval nem csoda a csend. Sétáltunk nagyokat, és találtunk egy parkot, ahol voltak padok asztallal, ott ettünk, és volt a gyerekeknek játszótér. Megnéztük az ottani templomot. Hihetetlenül szép volt. Restaurálták a régi freskókat, és az újak nem közvetlenül a falon volt, hanem keretezett képként. Gyönyörű. Hazafelé megálltunk egy üzletnél, ahol jó leárazások voltak. Találtam magamnak egy pólót. Csinos, és színes. J
(08.21.)Ma is egyedül voltam a manókkal itthon. Holnap megyünk Ausztriába. Mariann azt mondta, hogy a barátnőjének a kislányára is nekem kell vigyáznom. Semmi gond nem lenne, ha tudna magyarul. Csak én nem tudok németül ő meg magyarul. Rendet akartam tenni a manók között, és rosszul fogtam: a jobb kezemen, a hüvelykujjamon lévő köröm bánta. Már meg is van kinek az átka fogott rajtam: Kedves Ismerősé. Ha valamit irigyel, vagy szekálni akar akkor szokta mondani, hogy „Ó hogy szakadna be a körmöd!”. Bejött. Köszönöm. LJ
(08.22-26.)Vasárnap elindultunk Ausztriába. Az út nagyon szép és kanyargós volt. Bogyó ellenére is elég vacakul voltam. Körülbelül 2 és ½ óra alatt odaérünk, ami szerintem nagyon jó idő. Gyönyörű helyen laknak Mariann barátnőéék: Vieráék. Ha a ház előtt állunk akkor a hegytető felé tudunk elnézni, ahol nagy nagy zöld terep van a tetején fenyőfákkal. Ha a ház mögé nézünk, akkor gyönyörű kilátásban részesülünk: Hatalmas, csipkézett hegycsúcsok, nagy szakadékkal jelzett völgy. Már vasárnap délután beállt unokatesóm segíteni: a szemben lévő hegyoldalon lekaszálta Viera párja a szénát és azt gyűjtötték, gombócozták össze. Megpróbáltuk másnap a gyerekekkel megmászni azt az oldalt. Hát mit ne mondjak, nem csodálom, hogy mért van olyan erős karja illetve lába Vierának. Furcsa mód nagyon meleg van odafenn: 1024 méter magason. Mariann is, és Viera is leégtek, míg dolgoztak. Már első nap le kellett szednem a körmeim, mert segítés közben egyre több meglazult. Nagy fájdalom meg sziszegés közepette megszabadultam tőlük. Hiányoznak, és nem tudom, hogy újra csináltassam-e őket. (gépelni könnyebb)
Második nap elmentünk sétálni, és ebéd után elvittük a gyerekeket kocsikázni, hogy elaludjanak. Miután visszaértünk ment minden a megszokott kerékvágásban. A végére azért eluntam egy picit magam: 4 napig fenn a hegyekbe, ahol végül is nem tudunk sok mindent csinálni. Fürödni mentünk volna, de esett az eső. Na az egy kész élmény mikor a hegyekbe esik. Úgy esett, hogy kb. 100 méternél tovább nem láttam. Miután elállt, jött fel a völgyből a gőz ami végül is úgy nézett ki mint a felhő. Mikor este is esett, akkor volt egy fehér csík, a hegyeket nem is lehetett nagyon látni, csak a szürke felhőket, és a villámokat. Mikor villámlott, 3 színt lehetett megkülönböztetni: zöldet (mező, fák), fehéret (felhőcsík), és szürkét (hegyek, esőfelhő). A villámlás pillanatában jött egy kicsi piros. Nagyon szép volt minden, és nagyon jól éreztem magam. Hazafele úton kanyarogtunk, ami nem tett jót a pocimnak. Egy dolog, ami kárpótol mindenért, a rosszullétért, az esetleges unalomért: gyönyörű táj. Fáradtan értünk haza. Még két nap itt, és megyek haza. Nem tudom, hogy örüljek neki, vagy sem. Maradnék itt, mert jól érzem magam, de mennék is haza, mert hiányoznak az ősök és a barátok. Két napig egyedül a manókkal. Kitartást nekem. J
(08.27.)Ma egyedül voltam a manókkal. Jól elvoltunk hál istennek. Elena már nem nagyon alszik délutánonként, mert ő már „nagylány”. Látta, ahogy írom az ausztriai élménybeszámolóm végét és ő is úgy csinált az ujjaival, mint aki gépel. Meg mesenézés közben megfésülte a hajamat, ami nagyon jó érzés volt. Bár délután mikor játszottunk, megkérdeztük tőle Mariannal, hogy szeretné-e hogy hazamenjek, és azt válaszolta, hogy igen, mert akkor jön haza a kiskutyus. Azt hiszem, nem sértődöm meg rajta. Nagyon megszerettem őket, és hiányozni fognak. Már csak a holnapi nap és megyek haza. Nem tudom, örüljek, vagy bánatos legyek. Tegnap volta a Nonna (nagymama) szülinapja és az ő szülinapján adott nekem egy kis ajándékot. Egy konyharuhából készült lepkét. A bőgés kerülgetett. Ma este összepakoltam szinte minden cuccomat, hogy holnap este csak aludni kelljen mennem. Most viszont alvás, mert holnap előbb kelek.
(08.28.)Utolsó napom Olaszországban:
Szokásosan egyedül voltam a gyerekekkel. Elvoltunk, végül is, mert át voltak a szomszédba, és eljátszottak. Ma egyikőjük sem aludt egy szemhunyásnyit sem, így én sem tudtam se rendet dobni magunk után, se aludni. Közben megjött másik unokatesóm, Pistu, akit a gyerekek csak sioPityunak mondanak. Lenyírta a füvet, és beszélgettünk is. Kész felüdülés volt a gyerekekkel való harc után. A délután esősen és játszósan telt. Estefelé átjöttek a nagyszülők, hogy elköszönjenek tőlem. Sikeresen megbőgettek: nagyon megszerettem őket is, és azért egy kicsit ők is hiányoznak. Elena azt mondta, hogy mikor anyjáék mennek a kiskutyáért, akkor engem is hozzanak vissza, vagy esetleg holnap után jöjjek vissza. Hiányozni fognak. HIÁNYOZNI FOG MINDEN ÉS, MINDENKI. LLLLLLLL De holnap találkozom anyáékkal, ami már jól fog jönni. Jó éjt nekem, mert holnap korán kell kelni.
