Ki vagyok borulva. Sírok és a laptopnak lassan vízállónak kéne lennie. Lelkiismeret furdalásom van, egy vacak komment miatt. Rosszkor írtam rosszat, és lehet hogy emiatt egy tök jó barátság megy tönkre. MIATTAM és én azt nem bírnám elviselni. Inkább utáljon engem, de a barátságot tartsa meg, mert akkor az én Kedves Ismerősöm lesz boldog. Emiatt aztán kijött belőlem minden bánat, és minden keserűség. Talán akkor sírtam ennyit meg ilyen intenzitással, amikor azt mondtam egy távkapcsolatra, hogy legyen vége. Kijött belőlem minden bánat, és minden magány. Kedves Ismerős írt egy nagyon megindító postot, amitől aztán megint csak potyogtak a könnyeim.

Zoránt hallgatok. Tudom ezt nem kellett volna, de talán most ez tesz jót a lelkemnek. Lehet hogy a „Szerelemnek múlnia kell” , de kell az is ami elmúlhasson. „Egy érzés mindent eltakar…” Milyen igaz.

Szükségem van, arra hogy szeressenek, és hogy bújhassak valakihez, akinél biztonságba érzem magam...

Hiányzik egy érzés. Tudom sokszor említettem, de minduntalan erősödik bennem és nem tudom okosan kontrolálni. Miért? Éccsanyám még nagyon régen azt mondta, hogy ne görcsöljek, és akkor jön és megbolondít, és elcsavarja a fejem. Tök jó, meg nagyon nagy bölcsesség, csak amikor az ember már azt mondja, hogy mindenki körülötte boldog, ő meg nem tud kivel elmenni szórakozni, vagy csak egyszerűen sétálni és beszélgetni, sőt egyszerűbben: nincs kit szeretni. Nah az már borzasztó.

„Mért baj hogy pár barátom eltalál hozzám?

Mért baj ha nem fordulok minden szél után?

S reggel még hasonlítok rám?” Zorán- Élet tanár úr

De azért hogy kapcsolatom legyen, nem fogok változni. Nem megy. Vagyok annyira makacs, mert ha valaki megszeret, akkor, így ahogy vagyok, így szeressen.

Témaváltás:

Tudom, hogy vannak olyan barátaim, pl.: Kedves Ismerős, vagy FireCat, akikre számíthatok minden nyavalyámmal együtt. Ők is számíthatnak rám, de ezt azt hiszem tapasztalták. Szeretlek Titeket!!!!

Végszónak egy idézet:

A barátság olyasvalami, amely szinte az emberiség fölé emelkedett. Ez a szeretet mentes az ösztönöktől és a kötelezettségektől, ugyanakkor szabadon vállaltuk magunkra, szinte teljesen mentes a féltékenységtől, és nincs alárendelve annak a szükségnek, hogy szükség legyen ránk, a legmesszebbmenőkig spirituális dolog. Olyasfajta szeretet ez, amelyet az ember az angyalok között képzel el.